Az előző cikkből (ld. cikksorozat 3/1.) megismerhettük a szájban lévő lerakódások fajtáit és kialakulásuk módját, valamint azt is, hogy milyen összefüggésben vannak a letapadó baktériumok a fogágybetegségekkel. Ezt most folytatjuk és annak járunk utána, hogy mit tehet a fogorvos, és bemutatjuk, hogy mi a depurálás, mit jelent az air abrasive technika és miért van rájuk szükség. Végezetül (a sorozat 3/3. cikkében) megnézzük azt is, hogy mit tehetünk mi magunk a megfelelő szájhigiéne és a fogágy egészségének megőrzése érdekében.

A depositumok (szájban lévő lerakódások) többnyire a szilárd és nem öntisztuló felszínen alakulnak ki. A megtapadó baktériumok emésztésük során bakteriális toxinokat termelnek, amelyek hatására a fogágy gyulladásba kerülhet, ami előbb ínygulladáshoz vezethet, majd később fogágybetegség alakulhat ki. Ezek mértéke függhet még a genetikai és az egyéni tényezőktől, de a plakk jelenléte MINDIG szerepel a betegség kialakulásában. Ezért FONTOS az, hogy a megfelelő fogápolással sokat tehetünk a fogaink és fogínyünk védelmében.

A fogágy egészségének megőrzése két tényezőre bomlik: az egyéni szájhigiéniére és a professzionális kezelésekre. Ezek legalapvetőbb eleme a plakk és a fogkő mechanikus eltávolítása.

Ahhoz, hogy hosszú távon megőrizzük fogágyunk épségét, félévente érdemes ellátogatnunk fogorvosunkhoz, aki eltávolítja a meglévő plakkot és a fogkövet olyan helyekről is, ahol a páciens nem fér hozzá. A mechanikus eltávolítás során elsősorban depurátort, air-flow berendezést (profilaktikus port) és esetenként kürettkanalakat használunk.

A depurátorok azok az eszközök, amelyek a fogkő eltávolítására szolgálnak. ezek lehetnek kézi, és gépi eszközök, melyek közül ma leggyakrabban az ultrahangos depurátorokat használjuk, melyeket a nehezen hozzáférhető területeken kézi eszközökkel egészítünk ki.
Akinek már kezdeti vagy előrehaladott fogágybetegsége van, az ínye nem tapad úgy a fogfelszínhez, mint az egészséges íny esetén, így ezen esetekben a fogfelszín és az íny között tasakok alakulnak ki, melyekben baktériumok, és krónikus gyulladás révén sarjszövetes kötőszöveti állomány található. Ezen tasakokat a kürettkanalakkal tisztítjuk meg, melynek során a gyökérfelszínt is megtisztítjuk, ezért nevezik magyar terminológiában a kürettázst gyökérsimításnak is.

A plakk kimutatása

A kis mennyiségű plakk szabad szemmel nem látható. Nagyobb mennyiség esetén a plakk már láthatóvá válik és fogorvosi szondával karcolható.

A fogorvosok és dentálhigiénikusok különböző festékeket tartalmazó anyagokat használnak a plakk láthatóvá tételére. A módszer lényege, hogy a plakkfestő anyaga a szerves molekulákhoz kötődik, így láthatóvá téve a plakkot, ezáltal jobban láthatóak azok a részek, melyek tisztítása nem elégséges és a fogmosási technikát ennek megfelelően lehet javítani. Régebben eritrozin-tartalmú anyagokat használtak, mivel azonban észleltek allergiás reakciókat is ellene, így visszaszorulóban van ezen anyagok használata.

Legszélesebb körben elterjedtek a brillantkéket és xantént tartalmazó plakkfestők.
(A kép illusztrációt lásd a plakkfestett kislány fogsoráról a nyitóoldalon).

Ultraszonikus depurátorok

A rezgőfej által felvett és továbbított 24000-42000 Hz-es hangrezgések hatására képződő légbuborékok kollapszusa zúzza porrá a fogköveket, mely eszköz használata közben hűtővizet használunk. Különböző fejek csatlakoztathatóak az eszközre, melyek mind az íny feletti, mind az íny alatti fogkőeltávolítást lehetővé teszik. A módszernek egy ellenjavallata van, ha valaki pacemakert visel. Amennyiben Önnek is van pacemakere, mindenképpen jelezze kezelőorvosának!
(A cikkünk elején lévő kép egy ultrahangos depurálást ábrázol.)

Air-Flow technika, vagy sópolírozás

A plakk eltávolítható az úgynevezett air abrasiv technikával is, amikor nagy nyomású vízsugárral abrazív anyagot fújunk a fog felszínére. Abrazív anyagként használatos a kalcium-bikarbonát és a nátrium-bikarbonát is.

Mivel a plakkban és a fogkőben gyakran az ételek és italok színanyagait találjuk, dohányosok esetén pedig kátrányszármazékot, ez a módszer alkalmas arra, hogy az elszíneződéseket hatékonyan és kíméletesen eltávolítsuk.

Fogászati kürett vagy curettage

Akinek már kezdeti vagy előrehaladott fogágybetegsége van, az ínye nem tapad úgy a fogfelszínhez, mint az egészséges íny esetén, így ezen esetekben a fogfelszín és az íny között tasakok alakulnak ki, melyekben baktériumok, és krónikus gyulladás révén sarjszövetes kötőszöveti állomány található. Ezen tasakokat a kürettkanalakkal tisztítjuk meg, melynek során a gökérfelszínt is megtisztítjuk, ezért nevezik magyar terminológiában a kürettázst gyökérsimításnak is.

Összefoglalva tehát, a kürettázst a depurálás és air flow technikai kiegészítéseként használjuk azoknál, akiknél az előbb említett tapadásveszteség már kialakult.

A kürettet kimondottan erre a célra kifejlesztett kézi eszközökkel, az úgynevezett kürettkanalakkal és kézi depurátorokkal végezzük.
Enyhébb esetekben zárt kürettázst alkalmazunk, amely azt jelenti, hogy a fog és az íny közötti, íny alatt található területet feltárás nélkül kezeljük.

Ez a klinikumban a következőképp történik:

A szájüreget felosztjuk több részre, attól függően, hogy egyszerre mennyi fogat szeretnénk kerelni, legáltalánosabb módon 4 negyedre osztjuk a fogakat oly módon, hogy elválasztjuk képzeletben az alsó és felső állcsontot, illetve a középvonalnál, a két nagymetsző között húzunk egy határvonalat. Így gondolatban 4 kvadránst, azaz negyedet kapunk. Egy alkalommal általában egy kvadránst kezelünk.

• A kiválasztott kvadránsban helyi érzéstelenítést alkalmazva érzéstlenítjük el a fogakat és az azokat körülvevő fogágyat
• Kézi eszközökkel, mint depurátorral és kürettkanalakkal eltávolítjuk az íny alatti fogkövet és a krónikus gyulladás talaján kialakult sarjszövetet
• A tasakokat chlorhexidine-es oldattal irrigáljuk
• A páciens öblítő-vízébe is szájfertőtlenítő oldatot teszünk, és megkérjük, hogy öblögessen.

Csak érintőlegesen megjegyezném, hogy súlyos fogágybetegségek esetén nyitott kürettaget végzünk, mely során a nyálkahártyát leemeljük a fognyakról és a csontról, majd tisztítás után visszahelyezzük és megfelelő pozícióban visszavarrjuk. A nyitott kürett azonban már a sebészi parodontológiai ellátás része, mely már a fogágybetegségek kezelésének témaköre.

A cikksorozat befejező (3/3.) részében megnézzük a fog- és fogágyápolás helyes technikáját és azt, hogy mit tehetünk mi az egyéni szájhigiéné megőrzése érdekében.

Hivatkozások:
Dr. Gera István: Dentális plakk és calculus., Parodontológia. Budapest: Semmelweis Kiadó, 41-52. o. (2005). ISBN 963-9214-51-5